A pénz I.
Miután az emberek egy erőteljes indíttatás alapján, elkezdtek kilépni az állatvilágban kialakult önfenntartási folyamatok megszokott rendjéből, úgy döntöttek, hogy a kényelmi faktort is beiktatva az élelem forrás biztosítását határozottabb alapokra helyezik. Ezen alapok az eseti vagy szükségszerű vadászat és táplálék gyűjtési rendszerük hiányosságainak meglétét próbálták kijavítani. Amikor az állatokhoz hasonlóan, akkor indultak el vadászni vagy gyűjtögetni, amikor megéheztek, komoly nehézségeknek tették ki magukat. Amennyiben nem sikerült időben biztosítani maguknak a zsákmányt, úgy komoly veszélyeknek voltak kitéve, az energia vesztés vagy kimerülés által, de az éhség okozta nagyobb kockázat vállalási kényszer miatt is.
Problémát okozott az évszakok változása is, hiszen bizonyos állatfajok és növények adott évszakokban egyáltalán nem voltak elérhetőek számukra. Felismerve ezeket a kockázatokat, ésszerűnek tűnt átszervezni beszerzési gyakorlatukat és alkalmanként nagyobb mennyiségű zsákmányt elejtésével, majd azok elraktározásával és tervszerű felhasználásával nagyobb biztonságot, kiszámíthatóságot vittek az életükbe. Természetesen a rendszernek a pozitív tulajdonságai mellet akadt árnyoldala is, az intelligenciának és a folyamatosan növekvő múltbeli eseményeken alapuló tapasztalat halmaznak, röviden a felettes tudatnak (vagy ego-nak) köszönhetően, néhányan kezdték felfedezni azt a tényt, hogy nagyobb befolyást jelent a többiekkel szemben, ha nagyobb mennyiségű táplálékkal rendelkeznek. Ráadásul ez a helyzet még a többség befolyásolását is kiválóan szolgálta, mivel a feles táplálék elosztásával, igen jelentős érdekeket lehetett érvényesíteni. Megkezdődött az emberiség jövőjét leginkább befolyásoló és a máig fennmaradó felhalmozás korszaka.
Ezen gyakorlat csakhamar a napjainkban is ismeretes gazdasági folyamatokat indukált. Felismerték, hogy valakinek húsa, illetve prémje van, valakinek pedig zöldsége vagy éppen gyümölcse, de az élet fenntartásához mindegyike nélkülözhetetlen és szükséges. Kialakult a cserekereskedelem, így ennek kapcsán hamarosan felfedezték a csere áruk értékében rejlő különbségeket. Nyilván való, hogy minden típusú élelmiszernek a beszerzése különböző veszélyeket hordozott magában és az is érthető volt, hogy különböző nehézségű munkát is igényeltek. Az érték, mint tényező kezdte játszani a legfontosabb szerepet és bizonyos csoportok a nagyobb értéket képviselő nyersanyagokat halmozták fel. Hamarosan az emberiség, eljutott arra a pontra, hogy adott csoportjaik, már jelentős birodalmat építettek ki az áru felhalmozásában és egyre nagyobb szerepet kaptak a kereskedelem. Problémák merültek fel a termékek egyszerű cseréjével kapcsolatosan, mivel beszerzésükhöz szükséges erőfeszítések, újabb technológiai fejlesztéseket igényeltek és ezek finanszírozását már egyszerű létfenntartással nem lehetett biztosítani. Elérkezett az idő egy más jellegű nem romlandó, de ugyanakkor folyamatos és lehetőség szerint állandó értéket képviselő tárgyak bevezetésére, melyet a nyersanyagokért cserébe adtak és ezekért már nem pusztán élelmet, hanem a beszerzésükhöz szükséges munkaerőt is kiválthatták. Eleinte ezek díszes kavicsok, majd gyöngyök és különféle ásványok voltak, majd eljutottak a vashoz, és rövidesen a könnyen megmunkálható, de annál ritkábban előforduló nemes fémekhez a bronzhoz, ezüsthöz és az aranyhoz. Az emberiség történelmének egyik legmeghatározóbb fogalma lett, a különböző történelmi korszakokon átívelő a máig fennmaradó és különböző hatalmi rendszerek tündöklését és bukását egyaránt előidéző, sajátos értékmérő eszköz, a PÉNZ.
Sokak által vitatott az értelme, de egy bizonyos, hogy talán nélküle még mindig az ősközösségi társadalmak szintjén élnénk. Nagy valószínűséggel nem lett volna lehetőségünk a technológiai, valamint tudományos fejlődésünkre, hiszen ezeken a területeken történő minden jelentősebb előrelépésünk, valamilyen fizikai vagy szellemi megvalósítását is lehetett a pénzzel biztosítani. Jó látható, hogy a pénz birtoklása nem istentől való vétek és egyáltalán nem köthető bármiféle bűnhöz. Felettébb érdekes az a tény, hogy pontosan azok akarták mindig elhitetni a többséggel a pénzhez köthető negatív tartalmú gondolkodást, akiknek a legtöbb volt belőle. Talán éppen ez ösztönözte őket arra, hogy így védjék határtalanul növekvő anyagi javaikat. Mindenesetre ezen félrevezető kommunikáció elérte hatását és így a pénz az emberiség egyik legnagyobb misztikumává vált. Felfoghatatlan volt a működése és mibenléte és ezt mind máig tapasztalom, hogy a most élő embereknek sincs fogalma jelentéséről, pusztán alkalmazkodnak hozzá, de ugyanakkor teljes mértékben alárendelik életüket, családjukat, utódjaikat és erejét feltétel nélkül elfogadják.
Nem árulok el nagy titkot, ha kijelentem, hogy a mai ember életének egyik legfőbb tényezője, amit akár saját életénél is többre tart. Lehet, hogy néhányan most meglepődnek vagy éppen felháborodnak, de hát más sem erősíti meg ezt a tényt, hogy éjt nappallá téve, egészségünket nem kímélve robotolunk a megszerzésért, hogy aztán a birtokunkba kerülve, újból megszabaduljunk tőle, gerjesztve soha meg nem szűnő rendszert. Közben fel sem merül a kérdés a legtöbbünkben, hogy mi is a célja ennek a végeláthatatlan folyamatnak.
Nos, az ok, hogy nem tesszük fel önmagunknak a kérdést az a tudatlanság.
Soha, leszámítva a Babiloni mesésen gazdag kultúrát, sehol nem tanították vagy tanítják a pénz természetét, a vele való bánásmódot. Elképesztőnek tartom, hogy egy ember, aki élete egyharmadát eltartottként éli meg és eközben különböző tudományokat ismertetnek meg vele, hogy életének másik két harmadában érvényesülni tudjon. Mindenről apró részletességgel tanul, egyetlen fontos dologgal kapcsolatban soha sem teszi fel a kérdést a szüleinek vagy tanítóinak, mégpedig azt, hogy – rendben van, megtanultam mindent, amire szükségem lehet a szakmám során, felkészültem minden velem kapcsolatos eshetőségre, de az életem elkezdésének kapujában, mondjátok meg nekem, hogy mi a csuda az a pénz és mihez is kezdjek vele? Életem legmeghatározóbb tényezője lesz, de semmit sem tudok róla, azon kívül, hogy értékmérő szerepe van és alárendeltségében él a teljes társadalmunk.
Én a következők alapján definiálom a pénzt. A pénz, mint értéket képviselő tárgy, eszköze a vele kapcsolatba hozható tárgyak, termékek vagy szolgáltatások kiváltására. A pénz, mint eszköz korlátlanul rendelkezésre áll, de mindig csak annyi van belőle jelen, amennyire éppen szükség van.
Gondolom most sokakat meglepett ez a pofon egyszerű megfogalmazás vagy szemlélet, de ennek kellene lennie a meghatározó elméletnek a pénzzel kapcsolatban és talán a létrejöttekor ez is volt a mögötte meghúzódó jelentés tartalma. Az eszköz megjelölésével bizonyára mindenki egyet ért, hiszen ha túl jutottunk a misztikumon, akkor látjuk, hogy ez egy szimpla csereeszköz. Az azt követő gondolat, lehetséges némelyek számára már nehezebben értelmezhető. A korlátlanul rendelkezésre állás azt jelenti, hogy szabályozott körülmények között, úgymint uralkodói vagy állami közreműködéssel korlátlanul létrehozható, de ugyanakkor újabb szabályok létrehozása mellett, például adórendszer működtetésével vissza is vonható és ezáltal biztosítható az, hogy mindig annyi van belőle jelen, amennyire éppen szükség van.
A közérthetőség kedvéért álljon itt egy egyszerű példa. Gyermekünk számára biztosítunk egy perselyt vagy befőttes üveget és minden nap beledobáljuk a zsebünkben vagy tárcánkban lévő aprópénzt. Abban a pillanatban, amikor az aprópénz az üvegben vagy éppen a perselyben pihen, mind a gyermekünk és a mi számunkra is értéktelen vas darabok csupán. Nem képvisel valós értéket, mert azok az üvegben vannak és nem tudják teljesíteni rendeltetésszerű helyzetüket a gazdaságban való körfolyamat fenntartását. Viszont amikor elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy gyermekünknek átadjuk ezt a fémhalmazt és arra ösztökéljük, hogy vásároljon rajta magának játékot vagy csak egyszerűen fagyit, akkor figyeljük meg a tekintetét egy pillanatara és jól raktározzuk el magunkba a képe,t amikor sugárzó tekintettel magához ragadja az üveget és elrohan vele a legközelebbi játékboltba vagy fagyizóba és azért a halom vasdarabért megkapja azt amire vágyott.
Rendeltetésének megfelelően újra működésbe hozta a pénzt és belepumpálta a gazdaságba, ahol folytatja azt a folyamatot, amíg mi meg nem állítottuk és értéket biztosítva a fagylatosnak vagy játékboltosnak lehetőséget biztosított az életben maradására, újabb termékek megvásárlására, adói kifizetésére és sorolhatnám a végeláthatatlan folyamatot. Ez hát a pénz alapvető természete és így is kellene hozzá viszonyulni. Az, az istentől való vétek és embertársainknak a valóságos kifosztása, ha kivonjuk a forgalomból és ezáltal értéktelen anyaggá alakítjuk azt.
Természetesen a „korlátlanul” kifejezés ma sem idegen a számunkra, hiszen az arany, mint pénz, majd a későbbiekben, mint a pénz alapját biztosító nemes fém, több ezer éven keresztül ott állt, mint fékező és szabályozó erő, egészen addig, míg 1949 és 1971 között az USA aranytartalékai lecsökkentek, a 20 ezerről, mindössze 8 ezer tonnára. Ezen drasztikus változás hatására a Keynesianizmus-t képviselő közgazdászok a dollár leértékelését és az arany árának növelését ajánlották lehetőségként, de a republikánus Nixon elnök azonban inkább Milton Friedman-re, a monetarizmus kidolgozójának tanácsára hagyatkozva, egyszerűen megszüntette az aranystandardot, elkövetve ezzel a legnagyobb merényletet az emberiség ellen. Gyakorlatilag 1971-től lehetőséget biztosított korlátlan mennyiségű pénz előállítására és természetesen ezzel éltek is a kereskedelmi bankok erőteljesen, de erről majd a következő, a hitel és a bankrendszer című bejegyzésemben, írok részletesebben.
Miről is van itt szó valójában, mi húzódott meg igazán a történések hátterében és legfőképpen, milyen hatást gyakorolt ez a modernizálódó XX. és XXI. század eleji gazdaságra?
Ahhoz, hogy teljes körű képet kapjunk a ma zajló eseményekről, szükségszerűen vissza kell tekintenünk a XX. század elejére. Az első világháborút követően a világ pénzügyi irányítása átkerült az Egyesült Államokba, mely közösségnek a vezető szerepét a háború után folyósított, rövid lejáratú hitelek csak tovább erősítették. Az 1920-as években az amerikai bankok magas kamatú kölcsönöket folyósítottak az európai országoknak, lehetőséget biztosítva az érintett feleknek a gazdaságaik fellendítésére. A hiteleket nagy részével a mezőgazdasági ágazatokat finanszírozták és ez által csökkenteni tudták az agrártermékek első szintű értékesítési árait.
Végeredményben egy, csak az Egyesült Államok jóindulatán és fejlődési ütemétől függő,- a már az előzőekben említett, a pénz természetét alapjában sértő - körfolyamat vette kezdetét.
Németország, ezen hitelek biztosította fedezetből fizette a háborús jóvátételének jelentős terheit az Antantot alkotó szövetséges államoknak, azok pedig ebből a jóvátételekből fedezték az amerikai kölcsönöket. A termelést lényegében semmi nem korlátozta, így hamarosan bekövetkezett gazdasági növekedés következményeként a túltermelési válság.
Ezen a ponton szeretném felhívni a kedves olvasó figyelmét, a napjainkban zajló gazdasági mélyrepülés kapcsán, (melynek kialakulását a blogom következő fejezeteiben majd részletesen kifejtem) oly sokszor elhangoznak, a magukat hozzá értőnek aposztrofált és a média által erősen felkapott közgazdászok képtelen állításai. Akiket sajnos csak erősítenek az immáron több mint 20 éve vagy esetenként még régebben a politikai elithez tartozó és magukat szakpolitikusoknak nevező dilettánsok, miszerint a jelenkori válságból kivezető út a gazdasági növekedésben rejlik. Vagy az én történelmi emlékeim homályosak, vagy nekik nincs fogalmuk az eseményekről, minden esetre, egyszerűen figyelmen kívül hagyják a megtörténteket. Egy biztos, hogy az ember történelmében, soha nem sikerült gazdasági növekedéssel kilábalni bárminemű pénzügyi recesszióból. Ha pedig ezt még hitelekkel próbálják eröltetni akkor természetesen, nem a gazdaság élénkítését, hanem nemes egyszerűséggel a halálra ítélését idézik elő. Sajnos a közgazdászok nagy része - tisztelet a kivételnek – csak azt szajkózzák, amit az egyetemen tanultak és a fejükben rejlő felettes énjük abszolút felülírja az olykor fényként meg-meg csillanó szabad gondolkodójukból származó elemi szikrákat. Érvényes a mondás ebben az esetben is, miszerint „aki tudja csinálja, aki nem az tanítja”
Ezen gyakorlat csakhamar a napjainkban is ismeretes gazdasági folyamatokat indukált. Felismerték, hogy valakinek húsa, illetve prémje van, valakinek pedig zöldsége vagy éppen gyümölcse, de az élet fenntartásához mindegyike nélkülözhetetlen és szükséges. Kialakult a cserekereskedelem, így ennek kapcsán hamarosan felfedezték a csere áruk értékében rejlő különbségeket. Nyilván való, hogy minden típusú élelmiszernek a beszerzése különböző veszélyeket hordozott magában és az is érthető volt, hogy különböző nehézségű munkát is igényeltek. Az érték, mint tényező kezdte játszani a legfontosabb szerepet és bizonyos csoportok a nagyobb értéket képviselő nyersanyagokat halmozták fel. Hamarosan az emberiség, eljutott arra a pontra, hogy adott csoportjaik, már jelentős birodalmat építettek ki az áru felhalmozásában és egyre nagyobb szerepet kaptak a kereskedelem. Problémák merültek fel a termékek egyszerű cseréjével kapcsolatosan, mivel beszerzésükhöz szükséges erőfeszítések, újabb technológiai fejlesztéseket igényeltek és ezek finanszírozását már egyszerű létfenntartással nem lehetett biztosítani. Elérkezett az idő egy más jellegű nem romlandó, de ugyanakkor folyamatos és lehetőség szerint állandó értéket képviselő tárgyak bevezetésére, melyet a nyersanyagokért cserébe adtak és ezekért már nem pusztán élelmet, hanem a beszerzésükhöz szükséges munkaerőt is kiválthatták. Eleinte ezek díszes kavicsok, majd gyöngyök és különféle ásványok voltak, majd eljutottak a vashoz, és rövidesen a könnyen megmunkálható, de annál ritkábban előforduló nemes fémekhez a bronzhoz, ezüsthöz és az aranyhoz. Az emberiség történelmének egyik legmeghatározóbb fogalma lett, a különböző történelmi korszakokon átívelő a máig fennmaradó és különböző hatalmi rendszerek tündöklését és bukását egyaránt előidéző, sajátos értékmérő eszköz, a PÉNZ.
Sokak által vitatott az értelme, de egy bizonyos, hogy talán nélküle még mindig az ősközösségi társadalmak szintjén élnénk. Nagy valószínűséggel nem lett volna lehetőségünk a technológiai, valamint tudományos fejlődésünkre, hiszen ezeken a területeken történő minden jelentősebb előrelépésünk, valamilyen fizikai vagy szellemi megvalósítását is lehetett a pénzzel biztosítani. Jó látható, hogy a pénz birtoklása nem istentől való vétek és egyáltalán nem köthető bármiféle bűnhöz. Felettébb érdekes az a tény, hogy pontosan azok akarták mindig elhitetni a többséggel a pénzhez köthető negatív tartalmú gondolkodást, akiknek a legtöbb volt belőle. Talán éppen ez ösztönözte őket arra, hogy így védjék határtalanul növekvő anyagi javaikat. Mindenesetre ezen félrevezető kommunikáció elérte hatását és így a pénz az emberiség egyik legnagyobb misztikumává vált. Felfoghatatlan volt a működése és mibenléte és ezt mind máig tapasztalom, hogy a most élő embereknek sincs fogalma jelentéséről, pusztán alkalmazkodnak hozzá, de ugyanakkor teljes mértékben alárendelik életüket, családjukat, utódjaikat és erejét feltétel nélkül elfogadják.
Nem árulok el nagy titkot, ha kijelentem, hogy a mai ember életének egyik legfőbb tényezője, amit akár saját életénél is többre tart. Lehet, hogy néhányan most meglepődnek vagy éppen felháborodnak, de hát más sem erősíti meg ezt a tényt, hogy éjt nappallá téve, egészségünket nem kímélve robotolunk a megszerzésért, hogy aztán a birtokunkba kerülve, újból megszabaduljunk tőle, gerjesztve soha meg nem szűnő rendszert. Közben fel sem merül a kérdés a legtöbbünkben, hogy mi is a célja ennek a végeláthatatlan folyamatnak.
Nos, az ok, hogy nem tesszük fel önmagunknak a kérdést az a tudatlanság.
Soha, leszámítva a Babiloni mesésen gazdag kultúrát, sehol nem tanították vagy tanítják a pénz természetét, a vele való bánásmódot. Elképesztőnek tartom, hogy egy ember, aki élete egyharmadát eltartottként éli meg és eközben különböző tudományokat ismertetnek meg vele, hogy életének másik két harmadában érvényesülni tudjon. Mindenről apró részletességgel tanul, egyetlen fontos dologgal kapcsolatban soha sem teszi fel a kérdést a szüleinek vagy tanítóinak, mégpedig azt, hogy – rendben van, megtanultam mindent, amire szükségem lehet a szakmám során, felkészültem minden velem kapcsolatos eshetőségre, de az életem elkezdésének kapujában, mondjátok meg nekem, hogy mi a csuda az a pénz és mihez is kezdjek vele? Életem legmeghatározóbb tényezője lesz, de semmit sem tudok róla, azon kívül, hogy értékmérő szerepe van és alárendeltségében él a teljes társadalmunk.
Én a következők alapján definiálom a pénzt. A pénz, mint értéket képviselő tárgy, eszköze a vele kapcsolatba hozható tárgyak, termékek vagy szolgáltatások kiváltására. A pénz, mint eszköz korlátlanul rendelkezésre áll, de mindig csak annyi van belőle jelen, amennyire éppen szükség van.
Gondolom most sokakat meglepett ez a pofon egyszerű megfogalmazás vagy szemlélet, de ennek kellene lennie a meghatározó elméletnek a pénzzel kapcsolatban és talán a létrejöttekor ez is volt a mögötte meghúzódó jelentés tartalma. Az eszköz megjelölésével bizonyára mindenki egyet ért, hiszen ha túl jutottunk a misztikumon, akkor látjuk, hogy ez egy szimpla csereeszköz. Az azt követő gondolat, lehetséges némelyek számára már nehezebben értelmezhető. A korlátlanul rendelkezésre állás azt jelenti, hogy szabályozott körülmények között, úgymint uralkodói vagy állami közreműködéssel korlátlanul létrehozható, de ugyanakkor újabb szabályok létrehozása mellett, például adórendszer működtetésével vissza is vonható és ezáltal biztosítható az, hogy mindig annyi van belőle jelen, amennyire éppen szükség van.
A közérthetőség kedvéért álljon itt egy egyszerű példa. Gyermekünk számára biztosítunk egy perselyt vagy befőttes üveget és minden nap beledobáljuk a zsebünkben vagy tárcánkban lévő aprópénzt. Abban a pillanatban, amikor az aprópénz az üvegben vagy éppen a perselyben pihen, mind a gyermekünk és a mi számunkra is értéktelen vas darabok csupán. Nem képvisel valós értéket, mert azok az üvegben vannak és nem tudják teljesíteni rendeltetésszerű helyzetüket a gazdaságban való körfolyamat fenntartását. Viszont amikor elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy gyermekünknek átadjuk ezt a fémhalmazt és arra ösztökéljük, hogy vásároljon rajta magának játékot vagy csak egyszerűen fagyit, akkor figyeljük meg a tekintetét egy pillanatara és jól raktározzuk el magunkba a képe,t amikor sugárzó tekintettel magához ragadja az üveget és elrohan vele a legközelebbi játékboltba vagy fagyizóba és azért a halom vasdarabért megkapja azt amire vágyott.
Rendeltetésének megfelelően újra működésbe hozta a pénzt és belepumpálta a gazdaságba, ahol folytatja azt a folyamatot, amíg mi meg nem állítottuk és értéket biztosítva a fagylatosnak vagy játékboltosnak lehetőséget biztosított az életben maradására, újabb termékek megvásárlására, adói kifizetésére és sorolhatnám a végeláthatatlan folyamatot. Ez hát a pénz alapvető természete és így is kellene hozzá viszonyulni. Az, az istentől való vétek és embertársainknak a valóságos kifosztása, ha kivonjuk a forgalomból és ezáltal értéktelen anyaggá alakítjuk azt.
Természetesen a „korlátlanul” kifejezés ma sem idegen a számunkra, hiszen az arany, mint pénz, majd a későbbiekben, mint a pénz alapját biztosító nemes fém, több ezer éven keresztül ott állt, mint fékező és szabályozó erő, egészen addig, míg 1949 és 1971 között az USA aranytartalékai lecsökkentek, a 20 ezerről, mindössze 8 ezer tonnára. Ezen drasztikus változás hatására a Keynesianizmus-t képviselő közgazdászok a dollár leértékelését és az arany árának növelését ajánlották lehetőségként, de a republikánus Nixon elnök azonban inkább Milton Friedman-re, a monetarizmus kidolgozójának tanácsára hagyatkozva, egyszerűen megszüntette az aranystandardot, elkövetve ezzel a legnagyobb merényletet az emberiség ellen. Gyakorlatilag 1971-től lehetőséget biztosított korlátlan mennyiségű pénz előállítására és természetesen ezzel éltek is a kereskedelmi bankok erőteljesen, de erről majd a következő, a hitel és a bankrendszer című bejegyzésemben, írok részletesebben.
Miről is van itt szó valójában, mi húzódott meg igazán a történések hátterében és legfőképpen, milyen hatást gyakorolt ez a modernizálódó XX. és XXI. század eleji gazdaságra?
Ahhoz, hogy teljes körű képet kapjunk a ma zajló eseményekről, szükségszerűen vissza kell tekintenünk a XX. század elejére. Az első világháborút követően a világ pénzügyi irányítása átkerült az Egyesült Államokba, mely közösségnek a vezető szerepét a háború után folyósított, rövid lejáratú hitelek csak tovább erősítették. Az 1920-as években az amerikai bankok magas kamatú kölcsönöket folyósítottak az európai országoknak, lehetőséget biztosítva az érintett feleknek a gazdaságaik fellendítésére. A hiteleket nagy részével a mezőgazdasági ágazatokat finanszírozták és ez által csökkenteni tudták az agrártermékek első szintű értékesítési árait.
Végeredményben egy, csak az Egyesült Államok jóindulatán és fejlődési ütemétől függő,- a már az előzőekben említett, a pénz természetét alapjában sértő - körfolyamat vette kezdetét.
Németország, ezen hitelek biztosította fedezetből fizette a háborús jóvátételének jelentős terheit az Antantot alkotó szövetséges államoknak, azok pedig ebből a jóvátételekből fedezték az amerikai kölcsönöket. A termelést lényegében semmi nem korlátozta, így hamarosan bekövetkezett gazdasági növekedés következményeként a túltermelési válság.
Ezen a ponton szeretném felhívni a kedves olvasó figyelmét, a napjainkban zajló gazdasági mélyrepülés kapcsán, (melynek kialakulását a blogom következő fejezeteiben majd részletesen kifejtem) oly sokszor elhangoznak, a magukat hozzá értőnek aposztrofált és a média által erősen felkapott közgazdászok képtelen állításai. Akiket sajnos csak erősítenek az immáron több mint 20 éve vagy esetenként még régebben a politikai elithez tartozó és magukat szakpolitikusoknak nevező dilettánsok, miszerint a jelenkori válságból kivezető út a gazdasági növekedésben rejlik. Vagy az én történelmi emlékeim homályosak, vagy nekik nincs fogalmuk az eseményekről, minden esetre, egyszerűen figyelmen kívül hagyják a megtörténteket. Egy biztos, hogy az ember történelmében, soha nem sikerült gazdasági növekedéssel kilábalni bárminemű pénzügyi recesszióból. Ha pedig ezt még hitelekkel próbálják eröltetni akkor természetesen, nem a gazdaság élénkítését, hanem nemes egyszerűséggel a halálra ítélését idézik elő. Sajnos a közgazdászok nagy része - tisztelet a kivételnek – csak azt szajkózzák, amit az egyetemen tanultak és a fejükben rejlő felettes énjük abszolút felülírja az olykor fényként meg-meg csillanó szabad gondolkodójukból származó elemi szikrákat. Érvényes a mondás ebben az esetben is, miszerint „aki tudja csinálja, aki nem az tanítja”
folytatom...
